SZOLJON

Az NB II. Keleti csoportjának listavezetője vasárnap reggel egyhetes, horvátországi edzőtáborba utazott. Romanek János vezetőedző huszonnégy játékost vitt magával az Isztriai-félszigetre, ahol az edzések mellett három mérkőzésen is pályára lép a gárda. Az elutazás előtt rövid értékelésre kértük a szakvezetőt, mondván a felkészülés félidejéhez érkezve már körvonalazódnia kell, milyen csapatra számíthatnak tavasszal a szolnoki szurkolók.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Harminc edzésen és több edzőmérkőzésen vagyunk túl, ennek fényében nyugodtan mondhatom, elégedett vagyok játékosaim munkájával — kezdte mondandóját Romanek János. — Mind hozzáállásban, mind fegyelemben, mind a játékban azt nyújtották, amit vártam tőlük, de ez nem is meglepő, hiszen az őszi idény során is ezt tették. Aki nem tudott megfelelni az elvárásainknak, nem állt be a sorba, az már nincs is velünk.

— Bár a felkészülési meccsekből nem szabad messzemenő következtetést levonni, azért a drukkerek számára megnyugtató, hogy csapata eddig jól vette az akadályokat.

— Számomra nincs különbség edzőmeccs és bajnoki összecsapás között. Aki a gyakorlás során nem teszi oda magát, nem akar bizonyítani, az hogy tudna a tétmeccsre felpörögni? Az én időmben volt egy mondás az öltözőben, mely szerintem mind a mai napig igaz: aki hét közben csak firkál, az a hét végén sem tud szépen írni. Igyekszem játékosaimban is tudatosítani mindezt. De még egyszer mondom, jó alanyok a srácok, fiatalok, terveik vannak a labdarúgásban, s fejben is ott vannak az edzéseken, meccseken.

— Az elmúlt években nem volt olyan szolnoki edző, aki télvíz idején ne panaszkodott volna a sanyarú körülményekre, a feketesalakos pályán való sárdagasztásra. Ehhez képest ma már remek minőségű műfüves pályán készülhetnek játékosai, ám ezzel együtt mintha több lenne a sérülés is.

— Valóban, de ez sajnos velejárója a műfüves játéktérnek, mely jobban igénybe veszi az ízületeket, izomzatot. Szerencsére ezek csupán kisebb sérülések, a legtöbb esetben néhány napos pihenő után elmúlik a fájdalom. Viszont a tökéletes játéktéren valóban fel lehet készülni technikailag és taktikailag is a tavaszi idényre. Éppen ezért, illetve az időjárásnak is köszönhetően idén valamennyi edzésünket a szabadban tarthattuk, egyszer sem kényszerültünk terembe.

— Kezdőcsapata az őszi idény során többé kevésbé kialakult. Mennyire tekinthető alapnak a folytatásra az a tizenegy?

— Először is két játékos biztos nem lesz ott a folytatásban, hiszen Kis Róberttel szerződést bontottunk és Szegedre távozott, illetve Ulvicki Mihály súlyos sérülést szenvedett a télen, egy teremtornán, pótlásukat tehát meg kell oldanunk. Másrészről mindig is vallottam, nincs bebetonozott helye senki sem a kezdőcsapatban, minden edzésen, minden meccsen bizonyítania kell annak, hogy pályán a helye, aki játszani akar.

— Ha már értékelés: akad olyan labdarúgója, aki többet nyújtott az elmúlt hetekben, mint amit eddig kapott tőle?

— Rokszin Ádám az ősszel majdnem kijátszotta magát a keretből, még az is megfordult a fejemben, hogy a télen megválok tőle. Ehhez képest a januári felkészülés kezdetére egy teljesen más felfogású fiatalember jött vissza a szabadságról. Betegség és sérülés nélkül dolgozta végig az elmúlt heteket, mentálisan és fizikálisan is egyre jobb állapotba került. Mintha most válna az ifjúsági játékosból felnőtt labdarúgó. Antal Gábor futballtudását, rúgótechnikáját eddig is ismertük, ám most erőben is olyan állapotban van, mint még talán soha nem volt pályafutása során.

A Szolnoki MÁV kerete a négy érkezővel — Kállai István, Kocsis Dávid, Piller József, Törtei Tamás — többé-kevésbé véglegesnek tekinthető. Még egy védekező középpályást szeretne csapatában tudni a szakvezető, az ez irányú tárgyalások remélhetően napokon belül eredményesen végződnek.