SZOLJON

Ferencz Gábor neve összeforrt a szolnoki labdarúgással, munkássága örök időkre nyomot hagy a MÁV FC történelmében. Ha mást nem is, csak a hatvankét év után kiharcolt NB I-be jutást köti majdan az utókor a személyéhez, már akkor is óriási dolgot vitt véghez itt a Tisza-partján. Távozásával egy olyan sportvezető csukta be maga mögött az ajtót, akinek azért is köszönet jár, hogy életben tartotta az elmúlt esztendőkben a megyeszékhely profi labdarúgását, ha csapata éppen a napokban intett búcsút az első osztálynak.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Bár szegedi származásomat soha nem tagadtam meg, már több mint harminc esztendeje Szolnokon élek, itt vagyok otthon. Az egykori Mezőgépnél kezdtem civil pályafutásomat, majd németországi „külszolgálat” után, 1992-ben kerültem a Papírgyárhoz, melyhez egészen a közelmúltbeli megszűnéséig hű maradtam. Ma a Tószegi úton található AC-DC Ipari és Logisztikai Park kiépítése, beindítása köti le minden energiámat. De gondolom nem az árufuvarozásról akar velem beszélgetni.

— Valóban. Azt mondják egy házasságban a hetedik esztendő a kritikus, ha azt túléli a pár, már könnyebben oldják meg a kialakuló konfliktusokat, a vitás helyzeteket. Ön húsz esztendeig hódolt örök szerelmének, a labdarúgásnak, most mégis a válás mellett döntött. Tudható, hogy miért?
— Nincs ebben semmi titok, viszont, hogy mindenki megértse az okot, vissza kell kanyarodnom egészen 1991-ig, amikor megkerestek a Szolnoki Cukorgyártól, hogy segítsem az NB III-as szakosztály munkáját. Elvállaltam, de én már akkor is a szolnoki labdarúgás egészének feltámasztásában gondolkodtam. Azzal egyidejűleg, hogy a Tószegi úti klubhoz beszálltam, támogatóként jelen voltam a MÁV, illetve az akkor még SZVSI néven működő utánpótlásklubnál is. Az azóta már tragikus hirtelenséggel elhunyt Dobozi Gyula 1995-ben csábított át a MÁV-hoz azzal a nem titkolt szándékkal, hogy visszavezessük a nagy múltú klubot a másodosztályba. A Papírgyár, melynek vezérigazgatója voltam, előbb Neusiedler, majd Mondi néven attól kezdve megszűnéséig főtámogatója volt az együttesnek.

Két évvel később, 1997 nyarától már egyszemélyi vezetője lettem a klubnak. Mikor átvettem, összesen tizennégy szerződtetett labdarúgóval rendelkeztünk és nem volt semmiféle utánpótlásbázisa. Az elmúlt idényben NB I-es és NB III-as felnőtt csapatot is szerepeltettünk, és több mint kétszáz gyerekkel adtuk át az utánpótlást tavaly nyáron az UFC-nek. Szerepvállalásomkor komoly terveket szövögettem, úgy éreztem, ha minden az elképzeléseim szerint alakul, tíz éven belül olyan magasságokba juthat a csapatom, ahol már nagyon régen nem járt. Az álmom az volt, hogy 1948 után visszavezessem a MÁV-ot az NB I-be.

Hogy miért döntött Ferencz Gábor a „visszavonulás” mellett, megtudhatja az Új Néplap szerdai számából.