SZOLJON

— Mindig is közel állt hozzám a sport, kiskoromban rengeteget futottam — kezdte mondandóját a 68 éves törökszentmiklósi id. Holló Mihály, akinek futószenvedélye a hatodik ikszen túl lángolt fel igazán. — Versenyszerűen birkóztam, majd amikor abbahagytam, bádogos szakmám révén folytattam a napi testmozgást. A futás újra akkor került az életem középpontjába, amikor az unokáimat elkísértem a focipályára. Láttam, milyen jóízűen mozognak, s kedvet kaptam én is a kocogáshoz. Hozzáfogtam edzeni, persze csak mértékkel. Egyre többet és többet teljesítettem, fél év múlva már egy tíz kilométeres tiszafüredi versenyen el is indultam. Azóta pedig már elég hosszú lista gyűlt össze a különböző versenyekből, ahol rajthoz álltam. Nagy álmom volt, hogy a maratoni távot teljesítsem, ez 2010-ben sikerült is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Mivel apu fiatalabb korában birkózott, természetes volt, hogy gyerekként én is belekóstoltam ebbe a sportágba — vette át a szót ifj. Holló Mihály, aki néhány éve a Balatont is körbefutotta. — Később kézilabdáztam, majd a futásba szerelmesedtem bele. Tizenhat évesen már hosszabb távokat is bevállaltam, 18 évesen túl voltam életem első maratonján. Két évvel később a feleségem kíséretében nekivágtam a Törökszentmiklós–Gyomaendrőd távolságnak, de végül feladtam, mert mentálisan még nem voltam felkészülve erre. Ekkor fogant meg bennem a nagy távok iránti elkötelezettség.

Ifj. Holló Mihály kedvenc mondata nem is lehetne stílszerűbb: „A futás nem minden, de futás nélkül nincs semmi”. Mosolyogva hozzáteszi, a hosszútávfutók élete nem mindenki számára vonzó, hiszen itt már nemcsak az egészségmegőrzésről van szó, hanem egyfajta megszállottságról is. A 40 éves sportember senkinek sem ajánlja azt, amit ő csinál. A hétköznapokon egyszer-kétszer edz, majd szombat délután és vasárnap egész nap fut. Ehhez kell egy megfelelő családi háttér is, ami nála szerencsére adott. A hosszútávfutásokat azért is szereti, mert határ a csillagos ég, mindenki maga választhat, hogy melyiket bírja.

— Nagyon szeretem a körpályás versenyeket — folytatta az ifjabbik Mihály. — Sokan a monotonitásra panaszkodnak, de számomra minden megtett kör más és más. Minden körben kiszúrok magamnak egy kavicsot, és nézem, hogy pont oda lépek-e le, változik-e a lépéseim hossza. Itt a hátszél is kiegyenlítődik, illetve a pálya adottságai sem befolyásolják a futást.

Talán mondani sem kell, hogy Mihály gyermekei is futnak, igaz, manapság a kézilabdát űzik inkább, ahol persze jól jön az ilyen jellegű plusz előképzettség. Legutóbb az Óballa Maratonon vágtak neki közösen a távnak. A két gyermek annyit vállalt, amennyit teljesíteni bírtak, a maradékot édesapjuk futotta le. A Versenycsigák Amatőr Futóklub rendezvényein is van, hogy az egész család futócipőt húz.

— Én most lendülök újra bele a futásba, mivel tavaly két műtétem is volt, így nem mozoghattam — vette át a szót az idősebbik Mihály. — Óvatosan, folyamatosan növelve az edzésadagot terhelem magam, naponta egy körrel futok többet. Júniusig viszont több félmaratoni versenyt is teljesítettem, Debrecenben, Szekszárdon és Keszthelyen is képviseltem a város színeit, és három rendezvény összesített eredménye alapján korosztályomban harmadik helyezést értem el. Az idei célokat is meghatároztam: már neveztem a budapesti Vivicittára, a Nike Félmaratonra és a Spar Maratonra. A fiam pedig a hatnapos futáson teszi majd próbára magát.

Névjegy: id. Holló Mihály
Születési év: 1943
Családi állapot: nős, két gyermek édesapja, 4 unokája van
Hobbi: futás
Amire a legbüszkébb: 2010-ben a maratoni táv teljesítése

Névjegy: ifj. Holló Mihály
Születési év: 1971
Családi állapot: nős, két gyermek édesapja
Hobbi: futás
Amire a legbüszkébb: 2007-es 12 órás magyar bajnokság 4. helye