SZOLJON

A rákóczifalvai nyugdíjas férfi gyermekkora óta kötődik az őt körülvevő természethez. Mint mondja teljesen átszellemül, ha a folyópartra leér és elkezd horgászni. A legutóbbi, nem éppen hétköznapi, de annál termetesebb „fogása” egyelőre a garázsában eltéve várja további sorsának alakulását.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Nagyon szeretek horgászni, általában minden nap megjelenek a Tiszánál — mesélte Szabó Gyula. — Pergető horgász vagyok, így a parton szoktam járkálni. Ekkor tűnt fel a vízben az állkapocsdarab is. Bár a leletre november elején bukkantam, már többször elmentem mellette. Azt hittem, recés felülete miatt, hogy csupán egy cipőtalp, így különösebb figyelmet nem fordítottam rá, mivel rengeteg gazdátlan cipőt találni a folyóban. A rendkívül alacsony vízállás — amihez hasonlót legalább tizenöt éve nem láttam — révén derült ki, hogy egy nem mindennapi lelet rejtőzik az iszapba beágyazva. A kíváncsiságtól hajtva megfogtam és éreztem, hogy ez bizony nem egy lábbeli. Ahogy nézegettem, egy fogat véltem felfedezni, s látszódott, hogy ez egy nagyobb csontdarab. Alányúltam, kiszedtem az iszapból, bár halat aznap nem fogtam, végül nem tértem haza üres kézzel, sőt!

Szabó Gyuláék ezt követően otthon lefényképezték a talált ritkaságot, majd bevitték a Tiszaföldvári Földrajzi Múzeumba. Ott egyből azt mondták rá, hogy nem más, mint egy mamutállkapocs. A korát több mint tízezer évesre saccolják. Ami már biztosabb információ, hogy a csont „gazdája” egy fiatal mamut lehetett, az állkapcson jól láthatók a növényevő állat fogváltására utaló jelei. A leletet egyébként a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium biológiai szaktantermében tervezik kiállítani.
— Korábban azért nem tűnt fel senkinek az állkapocs, mert víz alatt volt — folytatta Szabó Gyula. — Bár sok mindent láttam, főleg innen-onnan a sodrással érkező szemetet, értékes dolgot most találtam először. A mostani eset után már jobban körbenézek, hiszen előfordulhat, hogy ehhez hasonló maradványokat találhatok ott, ahonnan ez a lelet is előkerült. Ennek az ellenkezője is előfordulhat, mivel a víz eléggé dolgos, hatására minden évben változik a Tisza medre.

Béres Mária, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum Igazgatója kiemelte, a tiszazugi térség igen gazdag mamutleletekben. 
— Dr. Hír János múzeumigazgató, paleontológus 17 éves gimnazistaként talált rá 1972-ben a tiszaföldvári téglagyárban egy mamutcsalád maradványaira, amit később ásatás révén tártak fel teljesen — árulta el az igazgató. — A múzeumunkban háromszáznál több lelet is található, amiknek a zömét viszont természetes módon a Tisza mosta ki a partjára. A nálunk tárolt leletek a Szolnok—Tiszaug közötti térségből származnak. Azt mindenképp meg kell említeni: aki ilyen ritkaságot talál, annak jeleznie kell azt a múzeum irányába, mivel ezek a földből előkerülő dolgok a magyar állam tulajdonát képezik.