SZOLJON

— Az Ankarai Egyetemet eleven kapcsolat fűzi a méltán európai hírű hazai egyetemeink török tanszékeihez — avat be bennünket a megtisztelő meghívás hátterébe dr. Bartha Júlia, a szolnoki Damjanich János Múzeum osztályvezetője. — A török és magyar nyelven tartott előadás-sorozaton negyven nyelvész, régész, történész vett részt, minden szekciót egy-egy már elhunyt, jeles török vagy magyar tudós emlékének ajánlottak. Közülük Németh Gyula, Mándoky Kongur István megyénkből származott.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Néprajzkutatóként egyedül voltam — folytatta Bartha Júlia —, s Török hatás a magyar népi díszítőművészetben címmel tartottam török nyelvű előadást.
Benyomása szerint elegáns, emelkedett hangulatú konferencia volt a rendezvény, igazi mérföldköve a két kultúra találkozásának, amit az ottani magyar nagykövetség is figyelemmel kísért. Különös élmény volt számára, hogy más szemszögből kaptak betekintést a kultúránkba. — Meglepett, amit a magyarországi besenyőkről, vagy éppen a kun nyelv magyarországi emlékeinek kutatásáról, a karcagi származású turkológus, Mándoky Kongur István munkásságáról Törökországban Erdal Coban kollegától hallottam. Különös élmény volt az is a résztvevők számára, amikor a Kun Miatyánkot mondtam el kun nyelven — emlékezett az esemény hangulatára Bartha Júlia.
— Közismert, hogy az első kutató, aki Szolnok múltját évtizedekig kutatta, a polihisztor Kaposvári Gyula volt. Az ő halála óta senki nem foglalkozott mélyrehatóan Szolnok középkorával és kora újkorával — hangsúlyozta a konferencia másik szolnoki résztvevője, dr. Kertész Róbert, a Damjanich múzeum régésze. — Egészen új dimenziókat hoztak azonban a már csaknem egy évtizedes múltra visszatekintő városi régészeti kutatásaink:

Magyarország legkorábbi, 1562-ben épített tiszai cölöphídjának víz alatti régészeti kutatása, a várásatás és az 1973-as dzsámifeltárás eredményeinek feldolgozása 2009—10-ben. Mindezek lehetővé tették, hogy Szolnok 133 évig tartó oszmán-török időszakát a hazai régészeti tanácskozások mellett végre, első alkalommal nemzetközi konferencián is a szakmai nyilvánosság elé tárjuk. Fontos szerepe volt ebben a régészeti kutatásokat bemutató, két évig (2006—2008) tartó vándorkiállításunknak is. Az, hogy a szervezők engem is meghívtak az Ankarai Egyetemen megrendezett, „Török—magyar kapcsolatok a múltban és a jelenben” című konferenciára, az eddig elért és közkinccsé tett eredményeknek volt köszönhető. Szolnok hódoltság kori régészete címmel tartottam meg előadásomat, melyben három témakörre fókuszáltam: az 1562-es Tisza-hídra, a várkutatásra és a várbeli uralkodói dzsámira, mely Magyarország második legnagyobb, négyzet alaprajzú muszlim imahelye volt egykor. Mint ismeretes, egy kezdeményezés szerint ezt a dzsámit eredeti nagyságban fel kellene építeni a vár területén. Emiatt is fontos volt, hogy több 16-17. századi dzsámit megnézhettünk a konferenciához kapcsolódóan — tette hozzá Kertész Róbert.

A törökök atyja kedvelte a magyarokat

Az ankarai magyar tanszék a magyarokat kifejezetten tisztelő Kemál Atatürk személyes utasítására szerveződött. Első vezetője az azóta is jól működő török—magyar kapcsolatokat megalapozó Rásonyi László professzor volt. A modern Törökország felépítésében nagyon sok magyar vett részt annak idején.