SZOLJON

— Mindenki tudja, hogy milyen nehéz gazdasági helyzetben van az ország. Hogyan érinti mindez a 2012-es szolnoki költségvetést? Úgy is kérdezhetném, milyen megszorítások várhatók?

— Az egész országban eljött az igazság pillanata. Most bizonyosodott be az, amit hosszú évek óta mondtunk: hogy mekkora baj lesz abból a gazdaságpolitikából, mely az állandó hitelfelvételt helyezi előtérbe, és az államadósságot hihetetlen mértékben növeli. Most az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájának isszuk a levét: vissza kell fizetni a felvett hiteleket. Persze erre tett még rá jó sok lapáttal a világgazdasági válság és az euró megrendülése. Magyarország a neoliberális gazdaságpolitika helyett, amely a Gyurcsány-érában a piac mindenhatóságát hirdette, nemrégiben áttért egy másik útra. Az Orbán-kormány azt mondta: az állam igen is be kell, hogy avatkozzon a gazdasági folyamatokba, és fel kell, hogy erősítse a magyar tulajdonú cégeket. A társasági adó 19 százalékra csökkentése azért jelentős tétel volt, ahogy az egykulcsos, 16%-os adó bevezetése is. A kormány mindenáron a munkahelyteremtést próbálja favorizálni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Persze az önkormányzatoknál is elfogyott a pénz. Nyolc év alatt ezermilliárd forintot vont el a korábbi kormányzat ebből a szférából. Hogy a feladataikat el tudják látni, ezért a helyzetüket hitelfelvétellel, vagyonértékesítéssel, kötvénykibocsátással próbálták kezelni. Szűkítettünk, racionalizáltunk, intézményeket vontunk össze, munkatársakat bocsátottunk el, olcsóbbá tettünk intézmények működését. De ez nem volt sajnos elég: ha nem bocsájtunk ki kötvény, nem veszünk fel hitelt, akkor nem tudjuk lehívni az uniós forrásokat.  Szolnok 14-15 milliárd forintos fejlesztést tudhat magáénak az elmúlt négy évben. A Széchenyi-lakóteleptől, Szandától, a belvárostól a Vegyi-lakótelepig, déli ipartelepig, sok minden történt: iparipark-építés, panelprogram háromezer lakásban, útépítés, -felújítás 1,5 milliárd forint értékben, több száz km hosszban, 52 játszótér felújítása, és persze a gyaloghíd építése.

Az egész Tisza-part más arculatot kapott. A Tiszaliget fejlesztése is komoly eredmény, de a legjelentősebb talán az ipari park fejlesztése. Ez jó befektetés volt, a betelepülő cégek igazolták, hogy jó úton járunk, ha fejlesztésekben gondolkodunk. További fejlesztésekben gondolkodik az Eagle Ottawa, a McHale, a Stadler, a Vegyiművek. Tehát az új és a régi cégek fejlesztései Szolnoknak éves szinten több száz millió forintos plusz adóbevételt hozhatnak a későbbiekben. Igaz, már e mostani időszakra is így számoltunk 2007-ben. Közbejött a válság, és a devizaválság, amely a kibocsátott kötvényeknél, a svájci frankban felvett kölcsönöknél is érint minket.

— A helyi adóbevételek elmaradása, illetve a svájci frank egekbe emelkedése milyen mértékben rontotta Szolnok kilátásait?

— Az iparűzési adó bevételéből most jó 300 millió hiányzik a tervezetthez képest. Az illetékbevételből mintegy 170 millió, mivel sajnos nem volt vásárlóerő, ami után az illetékek jöhettek volna, ráadásul az örökösödési illeték megszűnt. A személyi jövedelemadó helyben maradó része is csökkent, hiszen kevesebb munkahelyről beszélhetünk a városban. Összesen mintegy 500-600 millió forint kieséséről beszélhetünk. A svájci frank mostani hitelkamata viszont még mindig kedvezőbb, mint a forinthitelek kamata. Például most 100 millió forintot, jövőre 200 milliót kell visszafizetni a kötvények kamatainál, ez — úgy véljük — kezelhető nagyságrend. A kamatlábcsökkenés is sok mindent kompenzál, hiszen a felvételkori 2,6 helyett ez 0,06 százalékra csökkent. Ha forintban vesszük fel a hitelt, akkor ez a kamatláb most tíz százalék lenne! A tőke törlesztése 2013-tól aktuális, akkor jelenthet majd igazán nagy problémát az árfolyam-növekedés. A kötvény egyébként huszonöt éves lejáratú, tehát elvileg lenne lehetőség és idő a gazdaság helyi felpörgésére. Csak éppen a város működőképességét biztosító bevételek csökkenése egyelőre nem ezt az irányt vetíti előre. Ki kell tehát mondani, hogy amit a város most oktatási rendszerében, kultúrájában, városüzemeltetésében nyújt, azt az ország gazdasági állapotában nem fogja tudni nyújtani a közeljövőben.

— Visszatérve a kiindulópontra: mely területeken lesz szükség megszorításokra Szolnokon?

— Az önkormányzatok várhatóan nem kapnak kevesebb forrást, mint tavaly, csak nem mindegy, mely feladatok maradnak itt nálunk, s melyek nem. A megyei jogú városoknak talán könnyebb a helyzete, van saját bevételük, vagyonuk. A vagyonhasznosítás, a saját bevételi lehetőségek végtére is sokat segíthetnek. Ám amíg az ágazati törvények nem tisztázódnak, addig nehéz nekünk itt, Szolnokon tervezni. Az oktatási törvény például megmondja, a pedagógusnak mennyit kell dolgoznia. Racionális működést feltételez a rendszer: hogy ezt melyik önkormányzat hogyan oldja meg, s hogy ebből mennyit vállal vissza, az más és más modelleket eredményezhet. Szolnokon a közgyógyellátást már csak az állam által ellátott kötelező mértékig tudjuk teljesíteni. A gyerekek krízistámogatását is visszább kellett vennünk, de ezeken kívül is többféle szűkítésről, megszorításról kellett már döntést hoznunk. A város cégei, intézményei is megszorításokra kényszerültek. Mindezekből 90-100 milliós megtakarítást kell teljesíteni, jövőre viszont 5-600 millió forintos megtakarításra lesz szükség.

— De gondolom, azért már léteznek elképzelések arról, hogy mely területeket érint majd ez a félmilliárdos csomag? Oktatás, kulturális intézmények? Esetleg intézmény-összevonásokban gondolkodnak?

— Korai lenne részletekről beszélni, hiszen folyik az előkészítő munka. Az látszik, hogy a humán ellátó rendszerben (művelődési házzal, színházzal, művészteleppel, sportcentrummal, ifjúsági alapítvánnyal, könyvtárral együtt) kétfelé osztva, egy műszaki, és egy szolgáltató szakmacsoportnál képzelhető el a közös működtetés. Ez elsősorban közös fejlesztést, pénzgazdálkodást jelent. A kultúra területén nem kevés pénzt fordítunk szimfonikus zenekarra, énekkarra, színházra, tánckarra. A színház az egyik legfontosabb közéleti tér, meghatározó a város kulturális életében. Bárhonnan nézem, bármelyik ujjamat harapom, így is, úgy is fájni fog. Ugyanakkor az értékek megőrzése kiemelt szempont marad a továbbiakban is. Elsősorban nem intézmény-megszüntetésekben gondolkodunk, hisz ezeket az intézményeket igen nehéz volt létrehozni! Sokkal inkább arról lesz itt szó, hogy bizonyos ideig takaréklángon kell működniük. A városüzemeltetés, közterület-tisztántartás terén már eddig is húztunk a nadrágszíjon. Ugyanakkor mindent nem lehet leépíteni, visszafogni, mert akkor visszasüllyedünk a középvárosok szintjére.

Nagyon fontos, hogy ezt mindenki megértse. Ráadásul, az, hogy milyen várost működtetünk, a saját, mindennapos közérzetünkön felül a potenciális befektetések szempontjából sem mindegy. Nehezen képzelhető el, hogy egy elhanyagolt, szürke városba bárkit is oda lehet csábítani. Közös erővel sokat alakítottunk Szolnok megjelenésén, összképén, ezt az értéket mindenképpen meg kell őriznünk. Csak így lehet esélyünk arra, hogy a fővárostól idáig vezető, négysávos gyorsforgalmi út valódi versenyelőnyt jelenthessen majd.

— A hírek szerint folyamatosan tárgyalnak a bankokkal, hogy a város stabilitása biztosítható maradjon…

— A két legnagyobb finanszírozó pénzintézettel tárgyalunk valóban a likviditás megőrzésének érdekében. Minden mást, a további lépéseket csak a sarkalatos törvények ismeretében lehet majd meghozni. Ebben a bonyolult helyzetben éppen ezért örömteli minden olyan esemény, mint most a kínai—magyar citromsavgyár felé tett óriási lépés. Nincs más kiút, mint a munkahelyteremtés, és a gazdasági egyensúly megőrzése…