SZOLJON

— Szeptember első napján új diák érkezett harmadikosaim közé — kezd a történetbe az újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanítónője. — Amikor a fiú belépett a terembe, a gyerekek körül szinte megfagyott a levegő. Robi (nevezzük így) 150 centis magasságával messze a többiek fölé magasodott.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Viselkedésével, ruházatával zavarba hozta nem csak az osztálytársait, hanem engem is. A fiú már negyedjére kezdte el a harmadik osztályt, 13 éves is elmúlt — meséli a pedagógus. Robi jelenléte a kialakult közösségben egy idő után már több volt, mint zavaró. Diáktársai, a nála jóval fiatalabb kisgyerekek nem találták vele a szót, féltek tőle. Bár a fiú reggel mindig megérkezett nyolcra, ha úgy gondolta, már az első tanóra közepén felállt és a kerítést átugorva „angolosan távozott”. A tanítók és a gyermekjóléti szolgálat munkatársai egy darabig tehetetlenül álltak a jelenséggel szemben, miközben a szülő arra kérte az iskolát, ne zaklassák az üggyel. A „nagylegény” hetekig tette próbára a pedagógusok és az osztálytársak türelmét.

— Nem egyszerű ilyenkor megtalálni a megoldást. Iskolába járni a gyermek 18. éves koráig kötelező. Az elmúlt évek integrált oktatásának erősítése miatt ezek a „lemaradó” diákok normál osztályban tanulnak tovább, speciális iskolába csak középsúlyos fogyatékosság esetén kerülhetnek — magyarázza Joó Andor, az Újszászi Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetője. E szerint akár egy 16-17 éves fiatal is lehet alsó tagozatos, ami egy antiszociális magatartású fiatalnál komoly problémákat vethet fel az iskolai közösségre nézve. Az integrációs program 1994-ben indult hazánkban, melynek célja, hogy halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat integrált keretek között neveljenek, oktassanak. Az ezredforduló után elterjedt módszer számos pozitívumokkal járt, egyre több intézmény vette át. Jól felfogott érdekük is volt ez: az integráció működtetésére a szakminisztérium jelentős összeget különített el, a pedagógusok továbbképzésétől kezdve az írásvetítők beszerzéséig mindenre volt pénz, amit „fejkvóta” alapján kaptak az intézmények. A „problémás”, sokszor túlkoros gyermekeket tehát nem csak kötelességük megtartani az iskoláknak, de „hasznos” is.

— Az integrált tanítás nagyon sok esetben jár pozitív példákkal, a régi, hagyományos poroszos módszerekkel nem lehet már oktatni — hangsúlyozza az újszászi iskola igazgatója, Bogárné Simon Klára, aki azt is hozzáteszi, a többi gyermeknek is meg kell tanulnia elfogadni a másságot, a toleranciát. — Vannak azonban olyan esetek, amikor ez a módszer nem vezet eredményre, ez történt Robi esetében is — fűzi hozzá Joó Andor. — Mérlegelnünk kellett: vagy elengedjük a fiút vagy másik húsz diák és a pedagógus munkáját, iskolai életét veszélyeztetjük tovább. Robi magántanuló lett, így sajnos most a minimális, iskolai kontrollt sem kapja meg. A problémát nem oldottuk meg, csak az intézményen kívülre helyeztük, ezek a fiatalok végérvényesen elkallódhatnak — mondta a szakember.

Hogy egy gyermek melyik intézménybe való, annak eldöntése rendkívül nehéz. Az igazán problémás fiatalokat több szakember (pszichológus, gyógypedagógus stb.) véleménye alapján helyezik el, de még ők is tévedhetnek. Ha „csak” viselkedésbeli, szocializációs problémákat tapasztalnak, akkor nem szükséges speciális intézménybe járniuk. Ez azonban néha a Robi eseténél is súlyosabb történéseket idézhet elő egy közösségben. Nemrégiben számolt be lapunk arról a 16 éves fiú ikerpárról, akik egy homoki otthon lakóiként gyermekkorú társaikat molesztálták. Az ott dolgozók állítólag már az ikerpár érkezésekor jelezték, hogy a fiatalok nem hozzájuk valóak, de a jogszabályok nem tették lehetővé áthelyezésüket. A szakemberek azonban látják a pozitív oldalt is.

— Mindig törekedni kell a kompromisszumos megoldásra — vallja Németh Gyula, a homoki Révay György speciális szakiskola gyermekvédelmi asszisztense. — Már az is eredmény, ha egy gyermek viselkedése nem romlik. Ha csak egy kicsit is csiszolni tudjuk a magatartását, már eredményt értünk el. Az „emberi bánásmód” a kulcsszó ezeknél a fiataloknál, akiknek jó része súlyosan sérült lelkileg — teszi hozzá. Vannak azonban olyan esetek és olyan gyermekek, amikor a legjobb szándék ellenére is sarkukra kell lépni a szakembereknek, pedagógusoknak, mások érdekeit és biztonságát figyelembe véve. Hiszen bármennyire is remek dolog az integráció, bizonyos helyzetekben a szegregáció, az elkülönítés még jobb...