SZOLJON

A budapesti Ari Ilona mindenre kíváncsi, amiről a mezőtúri anyakönyvek beszélnek. Az édesanyja ugyanis — ahogy ő mondja — egyszerű mezőtúri tanyasi parasztlány volt. Meséli: miután a mama más kitörési lehetőséget nem nagyon látott a szegény tanyasi életből, 1935-ben, mint sok-sok ezer vidéki sorstársa abban az időben, összecsomagolt. Pestre indult, és beállt cselédlánynak. Egy évvel később már férjhez ment, és ezzel végleg a fővároshoz kötötte életét.

— Manapság nemigen beszélgetnek már a régi dolgokról a családokban — indokolta Ilona a kutatásokhoz való kötődését. — Régebben ez másképp volt. Az öregek meséltek a gyerekeknek saját nagyszüleikről, így a családfák, a családtörténetek is átöröklődtek. A mi korosztályunk még ismeri az elődök históriáját, de az újakat már alig érdekli mindez. Én emiatt határoztam el már jóval korábban, hogy ha egyszer nyugdíjas leszek, családfakutatással akarok foglalkozni. Így történt...

Ari Ilona tehát, immár nyugdíjasként, néhány éve újra Mezőtúrra kezdett járni. Akkor már viszonylag tapasztaltabb amatőr családkutatónak számított, aki jól ismerte az anyakönyvek és kutatótermek világát. Innen pedig már csak egyetlen ugrás volt, hogy a Mezőtúr históriájával foglalkozó Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesületen belül létrehozzák a családkutató tagozatot.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Kevesen tudják, hogy Magyarországon csak 1895-től van állami anyakönyvezés — osztott meg velünk egy alapvető szakmai részletet. — Azt megelőzően a felekezeti egyházak anyakönyveiben rögzítették a születéseket, házasságkötéseket és a haláleseteket, így azok váltak fontos történeti forrássá. Természetes, hogy a református többségű Mezőtúron egyre gyakrabban fordultunk meg a református egyházi levéltárban, és egyre többet kutattunk ott. És ha már ott voltunk, felleltároztuk és számítógépre vittük a teljes levéltári anyagot. Rengeteg értékes dokumentumra akadtunk. Megtaláltuk többek között a templomtorony korabeli felújításának tervrajzait is.

Mint megtudtuk, már majdnem teljesen befejezték az anyakönyvi kutatásokat. Rendkívül tanulságos például a mezőtúri házasodási szokásokról készült anyag. A házasságkötések száma pontosan jelzi, hogy milyen történelmi és természeti viszonyok között éltek az adott időben az emberek.

— Aszályos esztendőkben például jóval kevesebb házasságkötés történt, de megmutatkozik a számokon a török—osztrák háború is. Hadba vitték a fiatal férfiakat, nem volt idő lagzira. Azt már feltártuk, hogy hányan házasodtak, és mi minden befolyásolta a hajlandóságot egy-egy időszakban, de igazán mélyre, hogy ki kivel házasodhatott, még csak ezután tekinthetünk — mondta Ari Ilona.         

Pályázatokkal igyekeznek kedvet csinálni a kutatásokhoz

A mezőtúri Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület 2009-ben írt ki először családtörténeti pályázatot — gyakorlatilag családfakutatásra és a kutatási eredmények összefoglalására. Az első kiírásra három pályamű érkezett, és akkor a pályázók között volt Ari Ilona is. Időközben létrejött az egyesület családkutató tagozata, immár a budapesti nyugdíjas — „civilben” egyébként talajvédelmi mérnök — vezetésével, és az újabb pályázatot, 2010-ben, már a tagozat hirdette meg. Erre öt színvonalas pályamunkát nyújtottak be a városból, és most zajlik azok értékelése. A végső eredményhirdetésre 2012 első negyedében lehet számítani.