SZOLJON

Évről évre egyre többen indulnak a böllérversenyen, idén 15 csapat jött el, hogy összemérje tudását. A csapatok között voltak visszatérők és újak is. Ez utóbbiak sorába tartozott az abonyi polgármesteri hivatal csapata, Romhányiné dr. Balogh Edit polgármester asszony vezetésével.

— A hivatalunk most indult először, de civil szervezetek már voltak itt korábban — mondja a városvezető, mikor egy pillanatra „elraboljuk” a főzőkanál mellől. — Kellenek az ilyen baráti összejövetelek, a korábbi konfliktusokat is úgymond fehér asztal mellett lehet rendezni. Nem tartott vissza a hideg idő bennünket, örülünk, hogy itt lehetünk. Kolozsvári József a mesterböllérünk, főzünk töltött káposztát, sül a hurka, kolbász, pecsenyehús, lesz egy kis orjaleves, abált szalonna készül, szóval minden, ami ilyenkor szokás. Gyerekkoromban voltam utoljára disznóvágáson, a nagybátyám szokott minden évben feltisztítva sertést hozni.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Pásztor Imre, Kőröstetétlen polgármestere a tepertőnek valót kevergeti egy nagy üstben: — Negyedszerre rendeztük meg a böllérversenyt. Célunk, hogy jól érezzék magukat az emberek, igazi barátságok köttetnek. Emellett hagyományt teremtünk, mert ez az igazi disznóvágás, ez az igazi hús, amit ha leteszünk az asztalra, nem ereszt vizet. A tetétleni csapatainkban három hentesünk van, akik a szakmai részt felügyelik, a „segédmunkát” így nem is lehet elrontani.

Az egyik csapatban egy sereg fiatal készíti a finomságokat, Kandó Kálmán „Böllériskola” tanulói néven. Szóvivőjük, Horváth Béla, tősgyökeres kőröstetétleni: — Ez egy igazi haveri társaság. Budapesten jártunk a Kandó Kálmán Főiskolára, és sokfelől jöttünk most ide: van, aki Paksról, Egerből, sőt még Münchenből is. A szintén tetétleni Matkovics Norbi a szakértőnk, aki az édesapja révén rengeteg disznóvágáson vett már részt, kisujjában van a tudomány, mi pedig szívesen segítünk a keze alá.

Az édesapa, Matkovics Béla a kőröstetétleniek főböllére, aki kora reggel már tíz hízót segített át a túlvilágra a verseny „alapanyagaként”. De mi is a titka a jó hurkának, kolbásznak?  — Éppen ezt nem szabad elárulni — mondja cinkos mosollyal. — Mindenki másra esküszik, annak függvényében jut a különböző fűszerekből, mint vöröshagyma, majoranna, só, bors, fokhagyma, köménymag a hurkába, kolbászba. A legfontosabb azonban, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű hús kerüljön bele — mondja, miközben sorjáznak a töltőből a tetszetős hurkakarikák. — No és a finom fogópálinka sem hiányozhat! — veti közbe testvére, Tibor nevetve, amit rögtön meg is kell kóstolnunk. Mint ahogy a sátrakat járva sehol sem maradunk kínálás nélkül.
Hogy ki a verseny győztese, nem is annyira fontos. Nyertes mindenki, aki egy ilyen rendezvényen elindul. A hamisítatlan disznótoros hangulatot, a vidámságot, a baráti beszélgetéseket, a jóféle étkeket semmi sem helyettesítheti. S már senkit sem érdekel, hogy a jeges szél cudarul tépkedi a sátorponyvát...

Az abonyi rendőrök is kitettek magukért

Kék Fakanál néven a Ceglédi Rendőrkapitányság abonyi őrse már negyedik alkalommal vesz részt a hagyományőrző rendezvényen. Pintér Gábor alezredes, őrsparancsnok elmondta: régi magyar hagyományokat próbálnak bemutatni. Ezért vágtak mangalicahízót, és egyedül a többi csapat közül szalmával perzseltek meg. Másrészt pedig a kapcsolatteremtő, közösségépítő ereje miatt is fontos a rendezvény, amire a mindennapi megfeszített munka mellett nagy szüksége van az állománynak. Ő maga a nagyapjától, illetve édesapjától tanultak alapján dolgozik, hiszen a családban évente több hízót is levágnak.