SZOLJON

— Apám roma volt és életművész. Tőle kaptam az optimizmusomat, azt az erőt, mely az élet legkülönbözőbb helyzeteiben segített már ki. Szüleim azt mondták, tanuljak, csak úgy lesz belőlem valami — meséli Axtom-Vargáné Kállai Fatime. A fiatalasszony a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem elvégzése után egy romákkal foglalkozó alapítványnál helyezkedett el.

— Valójában akkortájt még nem is ismertem a romákat. Munkám első évében szembesültem az igazi cigány léttel, akkor láttam meg, milyen mélységek is vannak! És itt tapasztaltam meg azt is, hogy vannak, akiket nem lehet megmenteni, akiknek az is jó, ha csak vegetálnak — mondja Fatime, aki később önkormányzati tanácsnokként és kisebbségi szakreferensként is dolgozott a cívisvárosban. Majd úgy döntött, hazaköltözik, hogy középiskolai tanárként fiatalokat okítson Szolnokon.

— „Ki maga? A maga kedvéért nem fogok jegyzetelni!” — az első nap mondatait soha nem felejtem el. Velem szemben osztálynyi nehezen kezelhető, többségében cigány gyerek ült. Tudtam, a válaszom sorsdöntő lehet. Ekkor jött elő belőlem édesapám meggyőző lazasága, az a mentalitás, mely oly sok roma emberben megtalálható, és amivel a fiatalokra is lehet hatni! „Én meg teszek rá, jegyzetel-e vagy sem. Mit érdekel engem?”, feleltem a lánynak.

A diákoknak nem kellett tovább magyarázni, ki ő. Hónapok alatt kiderült, Fatime nemcsak pedagógus, hanem annál jóval több is. Ő az, akihez a lányok pirulva sündörögnek, hogy kísérje el életük első nőgyógyászati vizsgálatára. Akit megkérnek arra, válasszák ki együtt a szalagavatós ruha anyagát. És ő az is, aki tanítványai kezébe először ad verseskötetet. Két éve egy srácot készített fel a Megavers-vetélkedőre. A döntőben az addig magabiztos fiú összeszorult torokkal lépett tanárához: „De hiszen itt én vagyok az egyedüli fekete!” — mondta zavartan. „Dehogy! Én is az vagyok!” — nyugtatta meg Fatime. A fiú döbbenten nézett, majd hirtelen megnyugodva e számára ismeretlen ténytől, felment a színpadra, és megnyerte a versenyt.

Fatime vallja, roma pedagógusokra igenis szükség van, egy karizmatikus cigány tanár többet tud segíteni a gyerekeknek, mint a több százmillió forintos állami oktatási támogatás. Nem híve ugyanakkor a pozitív diszkriminációnak. Nemrégiben egy orvosnak készülő tanítványa örömmel újságolta: mivel többszörösen hátrányos helyzetű roma, ezért plusz 50 pontot fog kapni a felvételinél. „Úgy gondolja, ettől lesz majd jó orvos? Menjen a csudába! Tanuljon inkább!”, felelte a diáknak. Kérdésemre, eddig mi volt a legnagyobb eredmény, amit elért, így válaszol: — Bár megkaptam a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, én mégis arra vagyok a legbüszkébb, hogy anyák napján soha nem térek haza az iskolából üres kézzel. Amikor főiskolai, vidéki tanulmányuk után hétvégén hazatérnek régi diákjaim, sokan így hívnak fel: „Itthon vagyok, anyu!” Munkám e sok-sok emlékezetes pillanat mellett sem könnyű, de hiszem, hogy amíg van egyetlen gyerek is, akit érdemes felemelni, akit érdemes tanítani, addig ezt szeretném csinálni. És hidd el, mindig lesz egy gyerek…

„Szülési ajándék” volt a kitüntetés

Fatime 2005-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést a roma területen végzett munkájáért. Éppen szülése napján hívták fel, hogy közöljék vele a hírt. Mivel Hanna már úton volt, csak másnap értesült az elismerésről. — Arra különösen büszke vagyok, hogy bátyám, dr. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman hivatalba kerülése előtt kaptam meg a díjat. Azt hiszem, tényleg megdolgoztam érte — mondja a fiatalasszony.