SZOLJON

— Soha egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy annak idején a szívemre hallgattam, és Hunyadfalvára költöztem — fogadott felújítás alatt álló kis házukban a fiatal édesanya, Évi. — A fővárosban születtem, és egészen 28 esztendős koromig egy első emeleti panellakásban éltem Újpesten. Akkor még volt munkám is. A Madarász Utcai Gyermekkórház konyháján dolgoztam, ott ismerkedtem meg a párommal is. Az osztályt épp akkor újították fel, Gyuri is részt vett a korszerűsítési munkálatokban. Egyszer csak felpillantottam az ablakra, ahol megláttam őt, ahogyan engem nézett. Attól kezdve mindennap találkoztunk, Gyuri naponta ingázott a főváros és Hunyadfalva között — emlékezett vissza Évi.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A kérdésre, hogy hány év után döntött úgy, hogy ő is követi párját és a faluba költözik, először csodálkozva nézett, majd kitört belőle a nevetés. Párja, Gyuri vette át a szót. — Szó sem volt évekről. Két hét után Évit bemutattam a szüleimnek, megismerkedésünket követő egy hónappal pedig már nálunk lakott —  mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

— Nagyon kedvesek az itteni emberek — folytatta Évi. — A fél falu a párom rokonsága, úgyhogy az első naptól kezdve itthon éreztem magam. Másrészt friss, tiszta a levegő, csend és béke van itt. Nem úgy, mint Budapesten, ahol mindenki rohan, nagy a zaj, rossz a levegő. Itt a gyerekek legalább kertes házban nőhetnek fel, nem pedig panelben. Egyedül azt sajnálom, hogy nincs munkám. Sem nekem, sem pedig Gyurinak — mondta, miközben kislányát az ölébe vette. — Jesszika kétesztendős, a bátyja, Jonatán hat. Reggel Esztike — mi csak így hívjuk a polgármester asszonyt —, viszi a fiunkat és a többi kisgyereket a falugondnoki gépjárművel óvodába. Utána főzök, mosok, takarítok, olykor fát vágok — mondta a törékeny anyuka, aki rögtön hozzátette: persze a párja is sokat dolgozik, a ház körül bőven akad tennivaló. Nemrég költözött ugyanis a kis család korábbi otthonából a szomszédos Árpád utcába.

— Le kellett bontani tavaly a házunkat — számolt be Évi. — Amikor odaköltöztünk, nem volt bent víz, villany, fürdőszoba sem, ezeket mind mi alakítottuk ki. Arra azonban már nem volt pénzünk, hogy kívülről is rendbe rakjuk az épületet. A szakértők veszélyesnek minősítették, ezért kellett kiköltöznünk onnan. Ezt az kis házat, ahol most élünk, részletre vásároljuk. A lakásfenntartási támogatás, a családi  pótlék, a gyes és a rendelkezésre állási támogatás összege közel 80 ezer forint. Ez az összeg csak arra elég, hogy rendezzük a tartozásainkat. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a nehéz anyagiak ellenére sem bántam meg, hogy követtem Gyurit Hunyadfalvára...

A lakók nagy része tősgyökeres falubeli

— Nem sokan, 234-en élnek a településen — tudtuk meg Vékonyné Házi Esztertől, Hunyadfalva polgármesterétől. — Az itt lakók mintegy kétharmada már évek óta falubeli. Ők nagyon összetartóak, hiszen nagyrészt a szülők és az ő gyerekeik laknak egymás közelében. Persze az elmúlt években más településekről is költöztek ide különféle emberek. Most is van eladó házunk. Aki nyugodt, csendes környékre, tiszta levegőre vágyik, szívesen látjuk — jegyezte meg.