SZOLJON

A Szabó család kálváriája 2009. szeptember 30-án délután 18 óra 10 perckor kezdődött a 442-es főút Tiszaföldvár—Martfű közötti szakaszán. Tankolni indultak az autójukkal. Tiszaföldvár határában balra irányjeleztek, az út közepéhez húztak, lassítottak. Ahol először le akartak kanyarodni látták, hogy az zsákutca, ezért tovább gurultak. Az irányjelzőt kinn hagyták, s keresték a következő utcát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A hátuk mögött egy fehér autó jött. Nem előzte meg őket, várta, hogy lekanyarodjanak. Már megkezdték a manővert, amikor hirtelen a semmiből a fehér autó mögül előbukkant egy másik kocsi, s már csak a vészfékezést és a nagy csattanás hallották Szabóék. Mint a nyomozás során kiderült, a balesetet okozó jármű jelentősen túllépte a megengedett sebességhatárt. A volán mögött egyébként egy szolgálaton kívüli rendőr ült. Szabónét az eset után hamar kiengedték a kórházból, férjét — akinek mindkét bokája szilánkosra tört — megműtötték. Az ügy már több mint két éve történt, de a nyomozás még mindig nem zárult le.

— Szeretnénk, ha a kálváriánk már véget érne — fogalmazott Szabó Lászlóné Otília. — Szeptember 30-án volt két éve, hogy a balesetünk történt, s az ügyben csak mostanság tapasztaltunk előremozdulást. Ehhez persze kellett az is, hogy vásároljunk egy számítógépet, és interneten „szétszórjuk” a történetünket. Idén április 2-án írtam az országos rendőrfőkapitánynak, Hatala Józsefnek a problémánkról. Ő ezt az e-mailt beadványnak tekintette, és nyomozás céljából a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságnak adta az ügyet, ahonnan a nyomozó ügyészségre került az esetünk. A bíró minden eddigi ügyben végzett rendőrségi cselekményt és határozatot hatályon kívül helyezett. Október 27-én rekonstruálták a balesetünket. Most nem tehetünk mást, várjuk a további fejleményeket.

— A baleset teljesen rányomja a bélyegét a mai napig az életünkre — vette át a szót Szabó László. — Engem megműtöttek, amióta a bokámból kivették a fémet, még rosszabb a helyzet, egyfolytában dagad a lábam. A szakértő szerint nem valószínű, hogy ez javulni fog. Innen Bátorszőlőből, ahol lakunk, az orvoshoz eljutni is kész tortúra. Múltkor betegszállítóval vitettem magam, van amikor a tanyagondnok visz be a faluba. A baleset után a biztosítótól kapott előlegből vettünk egy Ladát, amit kénytelenek voltunk értékesíteni, más egyéb dologgal egyetemben, hogy ügyvédet tudjunk fogadni, ami szintén nem volt egyszerű. Volt ügyvéd, aki az ügy jellegéből kifolyólag nem vállalta a képviseletüket, volt, aki olyan összegért vállalta volna a védelmüket, amit nem tudtunk volna sehogy sem kifizetni. Végül az interneten találtunk egy pesti ügyvédre, aki sikerdíj fejében dolgozik nekünk.

Szabó László hangsúlyozta: napról napra élnek. Ő 25 500 forintot kap segélyként, emellett 2800 forintnyi lakásfenntartási támogatásra jogosultak. Ezt igyekeznek beosztani több-kevesebb sikerrel. Kettejüknek a gyógyszerek közel 20 ezer forintot visznek el ebből, a számlák befizetését kénytelenek eltolni, nem tudnak mást tenni. A hónap utolsó másfél hetében általában már csak kenyér és tészta kerül az asztalukra.

Panaszkodnak a közbiztonságra
Szabó Lászlóék korábban Szolnokon laktak, manapság Cibakháza bátorszőlői részén élnek. Itt szinte mindennaposak az apróbb bűncselekmények. A velük szemben lévő telken például az üresen álló házat szorgos kezek hordták szét. László és Otília már régóta tervezi, hogy elköltözik innen, de nincs rá pénzük. Egyébként van még egy házuk a közelben, azt ingyen adták ki, hogy a bérlők vigyázzanak rá.